A fotót Steigerwald Tibor készítette, a kép címe Hagyaték
Tíz éve élt tolókocsiban. Ágyba egy cseléd fektette. Dúsgazdagok voltak, de a balesete után a férje épp hogy megtűrte. Két gyereke is teljesen elfordult tőle. Mivel az ingatlanok nagy része az ő nevén volt, mindent latba vetettek azért, hogy megszerezzék. Rohamosan közeledett a tárgyalás napja.
Egyetlen örömét egy galamb etetésében lelte. Minden reggel, miután tolókocsiba került, kikerekezett a konyhába és mivel felérte az ablakot, kinyitotta, majd búzát, kenyérmorzsát szórt a párkányra. Ezen a reggelen is ide vezetett első útja. Kinyitotta az ablakot, de a galamb sehol sem volt. Csak egy toll feküdt a párkányon. Nézte, nézte az eléje táruló látványt. Mélyen megrendítette. A halált juttatta eszébe. Eddig menekült ettől a gondolattól. Most viszont nem volt már ereje elmenekülni. Életében először belegondolt abba, hogy bizony ő is meg fog halni. Hirtelen lepergett előtte az egész élete. Hallgatott a szüleire, jogot végzett, pedig mélyen belül nem ezt akarta csinálni. Ezután férjhez ment egy sztárügyészhez, szült két gyereket, hozott egy csomó áldozatot értük, és tessék, itt a köszönet. Még a szülei is elfordultak tőle, a férje és a gyerekei mellé álltak. Ő már nyűg, mivel nem tud teljesíteni, nem tud pénzt keresni. Hirtelen rádöbbent, nem is a haláltól félt, inkább attól, hogy nehogy kiderüljön, elpazarolta az életét. Eszébe jutott Jézus szava, amit a Bibliában olvasott, de sosem értette, mit jelent. Eddig. - "Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de LELKE kárát vallja?"
Rátört egy mély fájdalom. Hagyta. Beismerte magának, mindennel foglalkozott, csak önmagával, saját lelkével nem. Rátört egy mély sírás. Zokogott. És egyszer csak arra lett figyelmes, a belsejében egy hang arra biztatta, hogy táncoljon. - De hát béna vagyok, hogy táncoljak? - futott át az agyán, csakhogy a hang egyre erősödött. Behunyta a szemét, és egyszer csak a képzeletében kezdett el táncolni. Táncolt egyre gyorsabban, egyre őrültebben, s egyszer csak fájdalmat érzett a térdében. Kinyitotta a szemét és nem hitt neki. A valóságban is táncolt, ő, aki tíz éve volt béna. Nekiment az ajtónak, innen volt a fájdalom.
Aznap este, amikor a szülei, férje, gyerekei jöttek egy ügyvéddel, a várva várt végrendeletért, a tolókocsi üresen állt, benne egy madártoll meg egy levél, melyen ez állt:
- Mindent rátok hagyok, de tudjátok meg, élek, és elmentem megkeresni a LELKEMET.
0 Megjegyzések