Nem minden az aminek látszik.
Harangoztak. A kisvároska közepén lévő nagyobbacska domb tetején a ravatalozó házból énekhang szállt föl.
- „Megkörnyékeztek engem a halál félelmei...."
Egy csavargót temettek, negyvennyolc éves volt. Tíz ember volt csak, a pap meg a kántor, a négy sírásó, a csavargó édesanyja, a testvére, valamint a fia. A tizedik a többiek számára ismeretlen ember volt. A pap kényelmetlenül érezte magát, mert ugyebár csak a jók jutnak be a mennyeknek országába, az ilyen csavargók még temetést sem érdemelnek. Nem is szerette őket senki, élő példa, alig van valaki a temetésen. Bezzeg tegnap, amikor meghalt a köztiszteletnek örvendő hentes, az igen, az volt ám a temetés! Több mint háromszáz ember, mind együtt éreztek a családdal, szerették a hentest.
- Üdvözlégy Mária....
Vége. Ennyi volt, egy ember élete ezzel véget ért. A föld nagyot koppant a koporsón. Az ismeretlen arcáról két könnycsepp gördült le. Most ismerte fel a pap, a szomszéd egyházmegye püspöke. Uram isten, akkor ki volt ez a csavargó......
Ui. Egyszer a püspök egy bordélyházból jött ki, amikor nekiment egy részeg csavargó. Felismerte a püspököt, de a szemében benne volt, ne féljen szentatyám, titkát magammal viszem a sírba. Betartotta a szavát.
0 Megjegyzések