Están egy nap így gondolkodott magában:
- A Nap mint égitest, mit csinálna kinek sütne ha nem volna más bolygó? Tehát Ő is csak egy része az Univerzumnak. A többi bolygó szintén. A föld nevű bolygó szintén. És rajta minden szintén. Az ember mint faj szintén, egy része az egésznek, és ezen belül én Están, még kisebb része vagyok a fajnak is és az egésznek is. De mikor értsük meg, hogy az egész szempontjából, a részek nélkülözhetetlenek.
- Úgy az ember, mint a fű, a fák a levegő, a víz, a Nap a Hold stb.
És ekkor eszébe jutott Assisi Szent Ferenc egyik mondata.
-,, Fivérem Nap és nővérem Hold.....,,
Magunkat pusztítva az egészet is pusztítjuk. Mindig magunkat kezdjük egyszer pusztítani. A többi ennek egyenes következménye.
0 Megjegyzések