Jó cselekedet.

Történt egyszer, hogy keresztény misszionáriusok érkeztek India egyik kis városába. Itt akartak letelepedni és hirdetni Krisztust. De templom kellett volna nekik. Érdeklődni kezdtek hát a helyiektől. Azok azt tanácsolták, a város szélén van egy üres templom. A papnője meghalt. Követője nem volt. Ez lehet az övék. Másnap felkerekedtek, elmentek a templomhoz. Amikor benyitottak elszörnyülködve látták, tele van a férfi és a női nemi szerveket ábrázoló szobrokkal. S, a főoltárt pedig szeretkezést ábrázoló szobor díszítette. Ez sok volt nekik. Keresztet vetve menekültek ki a szabadba. Elhatározták lerombolják a templomot és újat építenek.
Kiválasztottak egyet maguk közül, és elküldték a legközelebbi misszióba emberekért és pénzért. 
Útközben a kiválasztott misszionárius sehogy sem tudta kiverni fejéből a furcsa templomot. A lerombolás gondolata zavarta nagyon. Neki is volt nemi szerve, sőt a szüleinek is, hiszen ha nem így lenne, akkor ő sem létezne. Önmagát semmisíti meg a templom lerombolásával, ezt érezte.
Ezért megfordult, visszament a társaihoz, azt hazudta nekik, azt a parancsot kapták, mennyjenek a szomszéd városba, mivel ott több a beteg és a rászoruló. Így a templom a helyén maradt.

Ui: Amikor a szóban forgó misszionárius meghalt, angyalok vitték énekelve a mennybe. S amikor megkérdezte ennek a bánásmódnak az okát ,így feleltek:
- Megmentettél egy templomot. Csak ezért kerültél ide, semmi másért