Katonadal

Besoroztak, babám, adj nekem egy csókot,
idegen földön fogom kapni ezután a bókot.
Ki tudja, látjuk-e még mi egymást is valaha­?

Véráztatta földről írom levelem én.
Hogy ki ne aludjon árva szívemben a szép remény.
Mikor ölelhetlek magamhoz téged, ó, Anna?

Értelmetlen dolog a háború, babám,
talán megbocsátható, ha szabaddá válik hazám.
Ezer árva gyermek apa nélkül nem maradna?

Hazatérés helyett fogoly lettem, Anna!
Napok óta éhezek, de jó volna most a Manna!
Helyette búcsúzok, Ég veled örökre, Anna!