Édesapám emlékére

Szerdán meghalt édesapám, ezzel a verssel búcsúztam el tőle.

Miasszonyunk, hallgasd meg imámat,

melyet a szívem súg most nekem. 

Öleld szívedre édesapámat,

s mondd meg neki, hogy szeretem

Fenyők, ti, akik őrt álltok fent a Hargitán. 

Kérjétek azt, ki meghalt értünk a Golgotán.

Hogy azt a helyet, melyet neki készített 

Az Atyjánál, Lelke könnyen lelje meg.

Könnyeimből pedig, amit érte hullatok, 

Készítsetek neki gyöngyöt angyalok!

Sírja mellett nőjön sok virág, 

Illatuk balzsamként szálljon tovább...

Fertőzze meg az egész temetőt,

mindenkit, ki gyászolni jár oda,

a halál az nem vég, hanem egy kezdet,

ahol mindenkit várnak haza. 

Őseink nagy csarnokában épp most ölelnek át,

Mi itt siratunk téged apám, s te épp táncolsz odaát. 

Ne feledd, várom azt a napot, amikor újra a szemedbe nézhetek,

Addig is a szívembe rejtem arcodat és tiszta kék szemedet. 

Miasszonyunk, hallgasd meg imámat,

melyet a szívem súg most nekem. 

Rád bízom az édesapámat. 

S mondd meg neki, hogy szeretem...