Ez a kis történet, lehetne, akár az emberi butaság folytatása is, és sajnos ma bárkivel előfordulhat. Egy nagyon közeli ismerősömmel esett meg. Olvassátok szeretettel.
Szombati napon történt, a következő esemény, egy kis faluban. A férfi délben hazaérkezett a munkából, ebédelt a családjával, majd egy kis déli pihenő után, kiment a kertbe, ásni. Szép őszi idő volt, jó kedvel, fütyörészve látott munkához, nem is sejtve mi vár rá. Elő is készített, egy kis itókát , ejsze ennyit megérdemel az atyafi egy ledolgozott hét után. Gyorsan haladt, az ásással, s egy idő után úgy érezte ráfér egy kis pihenés, no meg egy korty bor. Kitöltötte, lassan kortyolgatta, ízlelgette, mikor a kert túlsó oldalán ismerős arcokat látott közeledni. A két házzal lennébb lakó szomszéd, kisebbik fia, s annak egyik barátja sétáltak az úton, erdei útjukról tértek épp vissza. Jó beszédes ember volt a koma, szerette tartani a kapcsolatot a szomszédokkal, ezért közelebb ment a kerítéshez. A fiú, ahogy meglátta, meg is szólította.
- Aranyat ér ez a kis kert szomszéd.
- Azt bizony, ebben nagyon is igazad van,- felelte a férfi. Két legyet ütök egy csapásra, dolgozok vele a szabadban, ami tiszta egészség, és télire megtöltöm a pincét s a kamarát élelemmel.
- De azt tudod-e, hogy ma SZOMBAT van? - És te ásol szombaton, amit tilt az ÚR. Olyan váratlanul érték ezek a szavak, habár tudta, hogy a fiú és szülei szombatisták, ami a vallásukat illeti. Rövid szünet után válaszolt csak.
- Igen tudom, de mi ezzel a probléma?
- Az- felelte a fiú, aki valahonnan hallotta, hogy a férfi is olvassa a bibliát, - te olvastad, és tudod, hogy az Úr adott tíz parancsolatot, amit be kell tartani. S te tudatosan, nem tartod be a SZOMBATI napra vonatkozót, ami ugye sejted, mivel jár?
- Nem, nem sejtem- felelte a férfi, de közben érezte, lassan kezd felfőni az agyvize.
- Hát az ÚR KITÖRLI NEVED AZ ÉLET KÖNYVÉBŐL.
Ekkora baromság hallatán, a férfinak a fejébe ment az a kis bor, amit megívott, közelebb ment a kerítéshez, és izzó szemeit ráemelte a fiúra.
- Mondok én neked valamit ecsém, - kezdte el a mondókáját. - Jómagam is édesapa vagyok, s felállítok a fiaimnak egy mércét, s ha a lurkók, megszegik, akkor én is, ki kell őket,töröljem a szívemből? - He, fiam én a nagyok dolgába nem szólok bele, de ha engem ezért az ÚR kitöröl az élet könyvéből, akkora pofot vágok neki, megemlegeti, amíg él, s megmondom neki a fiától kapta, azért mert Atyának nem jó.
Csend követte a férfi, szavait, a fiú, megdermedve lépett hátra, szemeit kimeresztette, gyorsan elköszönt, s azzal irány haza.
A férfi pedig szépen lassan visszatért a munkájához, de ásás közben azon gondolkodott, milyen emberek lehetnek a fiú szülei, ha ilyen marhaságokat tanítanak neki. Majd megkétszerezte az erejét, jó volna befejezni a dolgot, setétedés előtt...mert lesz miről beszélgessen este az ÚRRAL...
0 Megjegyzések