A legenda ősidők óta él ebben a faluban - kezdte el a mondókáját. Valamikor réges-régen volt itt az óceánon egy sziget. Amit Isten az angyalaival meglátogatott, mielőtt embert teremtett.
Írország nyugati partjánál terül el Sheffild, egy kis halászfalú. Errefelé nagyon ritka a napsütés, legtöbbször mindig ködös, nyirkos a levegő és szeles. Az itt élő emberek, amikor nem halásznak, isznak a falu egyetlen kocsmájában. Isznak, és beszélgetnek különféle dolgokról. Egy hónapja nem volt szép idő. Rengeteget esett az eső, az óceán hullámzott. Halászni sem igen lehetett kimenni a nyílt vízre. Ez az idő rányomta a hangulatát az emberekre. Mindenki morcos volt, rosszkedvű, sőt egyes emberek egyenesen az ördög művének tartották mindezt. Patrik, a kocsmáros, buzgó katolikus révén, mindig vitába szállt, amikor ilyeneket hallott.
- Még hogy az ördög műve ez az idő! Micsoda butaság, micsoda butaság uraim! - szólt rá négy emberre, akik az egyik sarokban, vitatkoztak.
Egyáltalán nem butaság, Patrik - szólalt meg egyikük, egy tagbaszakadt halász, kit Móricznak hívtak. - Te is tudod, ez az időjárás Isten büntetése, amiért elsüllyedt az az átkozott sziget.
Még a légy zümmögését is hallani lehetett, olyan csend lett hirtelen. Ugyanis ezt a legendát senki sem ismerte elejétől a végéig, csak Patrik, de nem beszélt soha róla.
Volt a kocsmában egy idegen, aki az égvilágon semmit nem halott a legendáról. Vándorénekesként tengette életét, ezért felfigyelt erre a beszédre. Feltámadt benne a kíváncsiság. Maga előtt látta, amint a híres legendát előadva, megtelik a zsebe pénzzel. Rögtön megszólalt.
- Én sem ismerem ezt a legendát. Biztos ez is olyan szóbeszéd, ami részeg emberek szájából születik, üres beszéd.
Patrik vérig sértődött. Na, majd megmutatja ennek a jöttment senkiházinak, a legenda igenis komoly dolgokról szól. Elhatározta, lesz, ami lesz, töviről-hegyire elmondja ennek az idegennek történetét. Szent Kolumbánt kérte, védje meg, de hogy kitől, azt ő sem tudta igazán. Nehéz volt eldöntenie, kitől fél jobban. Az ördögtől, vagy netán az Isten haragjától.
- A legenda ősidők óta él ebben a faluban - kezdte el a mondókáját. Valamikor réges-régen volt itt az óceánon egy sziget. Arról volt híres, hogy Isten az angyalaival meglátogatta, mielőtt embert teremtett. Az angyalok a sziget közepén építettek egy kis házat. Minden fényből volt, ragyogott a padló, a téglafal, az ablak, a cserép és a bútorok. A házban volt egy kisebb szoba, benne egy kis asztal az ablak alatt, vele szemben két szekrény. Isten gondolt egyet, és a saját kezével épített egy kis kemencét, amit az asztalra rakott. Gábor arkangyal tett alája egy terítőt. A kemencével szemben pedig a két szekrény közé épített egy kályhát. Amikor kész volt, kiadta a parancsot, embert kell teremteni, és el kell hagyni a szigetet. Angyalai éppen az utolsó simításokat végezték a szobában, amikor felfedeztek egy érdekes dolgot. A kályhának elől az ajtója melletti csempéi koromfeketék voltak. Három darab csempe, koromfekete. És ez nem volt elég, a kemence hátsó részén hasonlóképpen három kerámia, melyek mindegyike ütött-kopott, repedezett. Most mi legyen? Nem mertek hozzányúlni, úgy hagytak mindent. Megformázták az embert porból és sárból, Isten életet lehelt belé, azzal elhagyták a szigetet.
Patrik szünetet tartott. Megszomjazott. Töltött magának egy kupica rumot. Közben a kocsma megtelt, idesereglett a falu apraja-nagyja. Mindenki szemtanúja akart lenni annak, hogy miképp bünteti meg Isten Patrikot. Ő pedig bekapta a rumot, erőt vett magán, és tovább beszélt.
- Tehát megjelent a szigeten az ember, majd szép lassan birtokba vette azt. Bementek az angyalok által épített házba is, de olyan erős volt a fény, nem tudtak benne lakni. Viszont felfedezték a kemencét és a kályhát. Meglepődve látták, hogy az építész maga volt az Isten, ugyanis egy csempén rajta volt az aláírása. Sehogyan sem tudták elfogadni azt a tényt, hogy Isten nem tökéletes kemencét meg kályhát alkotott. Megjelent az emberek fejében egy fura gondolat. Szárnyaljuk túl, mutassuk meg, mi különbek vagyunk nála. Építsünk tökéletes kemencét és kályhát. Nekiláttak, két hét leforgása alatt el is készültek. Ezután körmenetben vitték körbe a szigeten, így dicsekedtek vele fűnek-fának.
Amikor a ház ablaka előtt haladt a körmenet, a kis kemence meg a kályha szembesültek a fájdalmas látvánnyal. Elkezdték rosszul érezni magukat a bőrükben. Gondolatban folyamatosan leértékelték önmagukat. Ők nem jók. Szégyenkezni kezdtek. Ezután pedig elromlottak. A kályha nem fűtött, a falak szép lassan elkezdtek kihűlni, fényük emiatt egyre gyengült. A kemence pedig beteg kenyeret sütött, amiből ettek az emberek, és ők is megfertőződtek ezekkel a gondolatokkal. Elkezdték magukat bántani, majd egymást, és olyan káoszt teremtettek a szigeten, hogy Isten nem bírta elviselni a látványt. Óriási vihar keletkezett, mellyel elsüllyedt a teljes sziget.
A legenda úgy tartja, az írek híres szentje, Szent Kolumbán ismerte csak a sziget titkát. Halála előtt elmesélte egy öreg kocsmárosnak, akit megesketett, csak apáról fiúra szállhat ez a titok.
Aki ezt az esküt megszegi, azt utoléri Isten szent haragja. És azt is megjövendölte Kolumbán, eljön az-az idő, amikor újra felbukkan a sziget az óceánból. Az emberek békében fognak élni rajta önmagukkal, egymással és a természettel.
Alig fejezte be a beszédét Patrik, hatalmas dörrenés hallatszott, villámlani kezdett, feltámadt a szél is, nem akármilyen erővel. Perceken belül kiürült a kocsma, mindenki szaladt haza. Vetették a keresztet, kérték az Istent, nekik semmi közük az egészhez, irgalmazzon hát rajtuk. Patrik viszont bűnös, megszegte az esküt, elmondta a legenda történetét, amit az apja hagyott rá. Kapja meg a megérdemelt büntetését. ...
xxx
Aznap este nehezen aludt el Patrik. Sokáig ott térdelt kedvenc szentjének a festménye mellett, imádkozott. Mikor elaludt, álmot látott. A mennyország vizsgaláztól égett. Mária vizsgáztatta az angyalokat Jézus imájából. Mindenki tudta milyen szigorú bizonyos dolgokban a Szűzanya. Hiába, elfogult a fiával szemben, hiszen édesanya. Mindenki tanult, magolt reggeltől estig, szinte nem volt olyan zuga a mennynek ahol ne a Miatyánkot tanulta volna valaki. Élt a mennyországban egy Raziel nevű angyal, aki szellemileg egy kicsit visszamaradott volt. Nagyon zavarta őt ez a nyüzsgés, neki csend kellett a tanuláshoz. De az bizony most hiányzott. Mérgében, gondolta felmegy a toronyba, hátha ott végre magára marad. Sajnos tévedett. Ott is vagy öt angyal üldögélt buzgón tanulva. Razielnek volt viszont egy jó szokása. A kíváncsi természete. Ez egy távcső mellé vonzotta, megnézni, mit csinálnak az emberek. Ugyanis a torony, ahová felment, egyfajta kutatóállomás célját szolgálta. Innen figyelték Isten angyalai a földet és az embereket. Bámészkodni kezdett hát, s mit ad Isten egyszer csak felfedezte az óceán mélyén az elsüllyedt szigetet. Ez a legjobb hely a tanulásra, gondolta, azonnal búvárfelszerelést kért a raktárból, s máris úton volt a sziget felé.
Először bejárta, megismerkedett vele, a sziget közepén rátalált a házra. Mivel neki sosem volt gyerekszobája, a kicsi szobában rendezkedett be. Leült a hideg kályha mellé, szemben a kemencével, és tanulni kezdett.
- Miatyánk, aki a mennyekben vagy...- a szavak visszhangzottak a szobában. - Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk, azoknak, akik ellenünk vétkeztek...
A kemence hirtelen megvilágosodott. Ezeket a szavakat halva egy gondolat merült föl belőle.
- Ki az, aki ellenünk vétkezik?
- Mi saját magunk - bukkant föl benne egy újabb gondolat. Ezen gondolkozni kezdett. - Hogyhogy? Mi vagyunk azok, akik vétkezünk saját magunk ellen?
- Igen, - szólalt meg benne egy halk hang, - mindig, amikor rossz érzésed meg rossz gondolatod van önmagaddal szemben. - Elámult a kemence. Kicsordult a könny a szeméből. Ránézett a kályhára, s meglepődve látta, ő is sír. - Ezek szerint én, mi így vagyunk jól, ahogy vagyunk, a kormos és kopott részeinkkel együtt? - IGEN - szólalt meg a titokzatos hang. Ezenkívül meg kell tanuljatok úgy élni, hogy soha ne legyenek rossz érzéseitek, gondolataitok önmagatok felé.
Raziel végzett a tanulással. Nehéz szívvel elbúcsúzott a szobától, majd elindult hazafelé. Társa is akadt, Szent Kolumbánnal találkozott, aki egy alvó kocsmárost cipelt a karjaiban. Jól jött neki a segítség.....
xxx
Csodálatos napsütésre ébredtek a falu lakói. Nem hittek a szemüknek. Félve elindultak, kíváncsiak voltak, mi történhetett Patrikkal. A kocsma üresen állt, a hálószobában sem volt senki. Csak egy csonkra égett gyertya hevert Szent Kolumbán képe alatt.
Babonásak voltak az írek. Egész nap arról beszélgettek, biztos az ördögök vitték el Patrikot.
Dél fele megérkeztek az első halászhajók. Furcsa híreket hoztak. Megjelent az elsüllyedt sziget. Az éjjel, csak úgy felbukkant az óceán mélyéből. A halászok félve partra szálltak, megkapták közepén a házat, ami ragyogott a fénytől. Érdekes módon nem zavarta a szemüket. A szobában meleg volt, fűtött a kályha, s a kemence előtt egy tálban ropogós kenyerek sorakoztak. Az emberek nem kérették magukat, jól belakmároztak. S láss csodát, perceken belül kibékültek magukkal. Elfogadták magukat, elkezdték szeretni magukat, ebből kiindulva egymást, és rövid időn belül virágzásnak indult a falu. A mai napig fennmaradt egy másik legenda. Aki eszik a kemence által sütött kenyérből az...... de ez egy másik történet.
Ui. Raziel az együgyű angyal, megbukott a vizsgán. Mikor odakerült, idegességében elfelejtette az úr imáját. Mária viszont átölelte, megcsókolta, s soha többet nem kellett vizsgázzon semmiből. Be lett osztva Patrik mellé a mennyország legnagyobb kocsmájába.
0 Megjegyzések