Történt egyszer, hogy a mestert ügyes bajos dolgai Pestre szólították. Hamar elintézte majd kapott az alkalmon és tanítványával városnézőbe indult. Sétáltak céltalanul majdnem másfél órát, a mester élvezte a nagyváros nyüzsgését. Mikor elfáradtak leültek egy padra a közeli parkban. A mester tanítványára nézett és tudta, hogy az összezavarodott. Mert a séta alatt, szinte minden plakát és kirakat azt harsogta velük szembe, légy sikeres, légy a legjobb, stb, stb. Ezek hatására a tanítvány elbizonytalanodott, hiszen a mester az egyszerűségre tanította. De a világ az mást zúdított a nyakába. Ezért aztán így szólt hozzá:
- Tudod fiam, ha most lenne egy nyomdám és egy repülőgépem, nem a sikerre biztatnám az embereket, hanem teljesen másra. Szórólapokat szórnék le a gépből, a következő szöveggel:
-Engedd meg magadnak azt a luxust, hogy beteg legyél, hogy depressziós legyél, hogy tévedjél. A tanítvány amikor ezt meghallotta, végképp ,,bolondnak,, gondolta a mestert és faképnél is hagyta. Inkább sikeres akart lenni, mint önmaga, és ennek meg is fizette az árát. Nemcsak önmagát vesztette el, hanem a sikerre való törekvésével lerombolta a teremtett világot. A saját életterét téve ezzel lakhatatlanná.
0 Megjegyzések