A mester és a gödörásás

A mester nagyon szerette a kubikos munkát. Mindég amikor alkalma adódott, elvállalta az ásást és különös gonddal is végezte ezt. Tanítványai megfigyelték, úgy ásta a gödröt, mint ahogy a faragó farag. Egyszer meg is kérdezték tőle:
- Mondd, mit szeretsz te annyira a gödörásásban?
- Nagyon egyszerű - felelte a mester. - Ahányszor gödröt ások, eszembe jut a példabeszédek könyvében leírt mondat: minden hiábavalóság. Ez eszembe juttatja azt az egyszerű tényt, hogy meg fogok halni. Ezért amikor gödröt ások, mindig arra gondolok, a saját síromat ásom. Az lesz a lakásom, ezért ások szeretettel.
A tanítványoknak nem volt mit mondaniuk ezekre. De a mesternek igen, mert még hozzátette:
- Van egy másik haszna is ennek, minek önteltséget kialakítani, ha úgyis meghalunk. Ezt tudva egyszerűen élek.