Izraelben élt egy ember, aki arról volt híres, ő a világ
legnagyobb nagyzolója. Eljutott hozzá a hír, hogy van egy rabbi, aki ismer
nálánál nagyobb nagyzolót. Felkerekedett hát, megkereste a rabbit és így szólt
hozzá:
- Rabbi, hallom te ismersz valakit, aki nagyobb nagyzoló,
mint én. Kérlek, hozz össze vele, mert le akarom győzni.
A rabbi jól belenézett az ember szemébe, majd így szólt:
- Igen, ismerek valakit, aki nálad sokkal, de sokkal jobban
tud nagyzolni. Ő az Isten maga, fiam.
Az ember meghökkent, azt sem tudta, erre mit válaszoljon. A
rabbi szépen elővette a Bibliát, kinyitotta Jób könyvéhez, feltette a
szemüvegét és olvasni kezdett:
- "Melyik út visz oda, hol a fény osztódik, amikor
szikrákat bocsát le a földre? Ki hasított nyílást a záporesőnek, és ki nyitott
utat a viharfelhőnek, hogy oda is essék, ahol ember nincsen, s a pusztaságra,
ahol ember nem lakik, hogy így jóllakhasson vadon és sivatag, és a pusztaságban
zöld növényt fakasszon?" ( Jób 38, 24-27)
Az ember életében először beismerte magának, nagyzolásban
bizony az Isten messze felülmúlja őt. De még fel sem ocsúdott teljesen, amikor
a rabbi, látva az ember meglepetését, nevetve így szólt:
- Fiam, nem az a fontos, hogy az Isten nálad nagyobb
nagyzoló.
- Hanem mi? - kérdezte az ember egy kicsit félve.
- Az, fiam - szólt a rabbi -, Isten veled szeretne a
legjobban nagyzolni, téged akar kiállítani ország-világ elé, és veled akar
dicsekedni. Íme, egy ember, akit Én neveltem, Én tanítottan szeretetre,
bölcsességre, tudományra. Vajon így élsz-e te, fiam, hogy az Isten dicsekedni
tudjon veled?
Ui. Tehát dicsekedni szabad, sőt kell is, de annak
tudatában, hogy van Valaki, akit ebben sosem tudunk elkerülni.
0 Megjegyzések